Szánakozva figyeltem a városban a karácsony előtti hetekben a tébolyodott, a parkoló helyekért, a bevásárló kocsikért és a leárazott ajándékokért versengő feldühödött vásárló áradatot.
Simán legázolja a másikat, ha így hamarabb jut az áhított ajándékért.
A város különböző pontjait elöntötték a fenyőárúsok, és mint a cukros bácsik szólongatják a békés járókelőt, hogy "Jöjjön közelebb kedves, válasszunk együtt egy szép darabot!".
Az emberek hónapokra előre képesek elkölteni a keresetüket. A dolog pikantériája, hogy mire öt-hat hónappal később kifizette a teljes hitelt, mehet újra nyaralni, természetesen hitelből. Még szerencse, hogy egy évben csak egyszer van karácsony.
Azon gondolkodtam, hogy miféle társadalmi normák vannak egy olyan családban, ahol a képességeket meghaladó ajándékokat kell vásárolni. Azért mondom, hogy képességet meghaladó, mert ha egy fél évre előre eladósodsz néhány ajándék miatt, az szerintem meghaladja a pénzügyi képességeket.
Lehet ezt másként is csinálni.
Számomra idén a teljes karácsonyi hisztéria arra az egyetlen alkalomra sűrüsödött, amikor kimentem a Lehel téri piacra a karácsonyi vacsora húsárúiért.
Minden mást a futár hozott. Ha már van egy saját internetes áruházam, akkor használom is.
Az ember életében előfordulnak olyan esetek, hogy a környezet figyelmeztetéseket küld felénk, melyek egyre erősödnek.
Ezeknek az a célja, hogy az ember észrevegye, hogy változtatnia kell a magatartásán, vagy a hozzáállásán.
Ezeket a jeleket az átlag ember nem ismeri fel.
A következő dolgok történtek az utóbbi időben, mely példa értékű is lehet:
- Két hete megbüntettek gyorshajtásért.
- A múlt héten, egy Principy értekezés alklmával kiderült, hogy mindíg sietek.
- Tegnap este Esztergomba menet egy nagy sebességű előzés közben egy kivilágítatlan gyalogossal sikerült levernem a bal oldali visszapillantó tükrömet. Szerencsére nem történt személyi sérülés, csak a tükör bánja.
Mint látható, az események egyre erősödő jelentőséggel bírnak, és egyre kockázatosabbak. Eddig minden jól alakult, de mi lesz a következő?
Ha nem veszem figyelembe a jelzéseket, akkor legközelebb az árokban végzem?
Jó tanulni ezekből.
Nem kell sietni. Inkább késsünk, mint baj legyen.
Jézusom. Már megint milyen hülyék az emberek. Hogy lehet ekkora ügyet csinálni egy jelentéktelen repülőgép balesetéből?
Nem is értem. Este azonnal a Tényekben riportműsor meg minden franc. Kit érdekel?
Igaza van Skip Rossnak, nem érdemes tömegmédiával sokkolni magamat. Semmi jó nem sül ki belőle, csak felbosszantom magam.
Ma reggel felcsaptam gondnoknak, és felszereltem egy cégtáblát, ami már elég régen a kerítés festése címén lekerült.
Jó élmény volt hajnali hét órakkor kalapálni a kerítést, hogy a régen belerohadt, és már több rétegben lefestett csavarokat kiimádkozzam. Az eredmény egyébként lenyűgöző...
Az ügyfél veri a hisztit, hogy neki azonnal kell a módosítás az éles rendszerbe, aztán a tesztelőik meg jól hazamennek, így hiába vártam...
Utolsónak maradtam, és próbáltam volna leereszteni a redőnyt, de nem ment. Miután már a kezem is görcsölt a sok kulcs nyasztatástól, otthagytam az egészet. Rohadjon meg...
Már elég régen terveztem, de ma már nem bírtam megállni, és meg is csináltam ezt a blog gyűjteményt.
A címe azért blog.debug, hogy egyértelmű legyen, ez nem a hagyományos, mindent leírok típusú napló, csak az aktuális dühöngések és másokkal megosztandó örömök fognak ide felkerülni.
Nagyon intim, és bizalmas dolgokra senki ne számítson itt.
RSS