Szánakozva figyeltem a városban a karácsony előtti hetekben a tébolyodott, a parkoló helyekért, a bevásárló kocsikért és a leárazott ajándékokért versengő feldühödött vásárló áradatot.
Simán legázolja a másikat, ha így hamarabb jut az áhított ajándékért.
A város különböző pontjait elöntötték a fenyőárúsok, és mint a cukros bácsik szólongatják a békés járókelőt, hogy "Jöjjön közelebb kedves, válasszunk együtt egy szép darabot!".
Az emberek hónapokra előre képesek elkölteni a keresetüket. A dolog pikantériája, hogy mire öt-hat hónappal később kifizette a teljes hitelt, mehet újra nyaralni, természetesen hitelből. Még szerencse, hogy egy évben csak egyszer van karácsony.
Azon gondolkodtam, hogy miféle társadalmi normák vannak egy olyan családban, ahol a képességeket meghaladó ajándékokat kell vásárolni. Azért mondom, hogy képességet meghaladó, mert ha egy fél évre előre eladósodsz néhány ajándék miatt, az szerintem meghaladja a pénzügyi képességeket.
Lehet ezt másként is csinálni.
Számomra idén a teljes karácsonyi hisztéria arra az egyetlen alkalomra sűrüsödött, amikor kimentem a Lehel téri piacra a karácsonyi vacsora húsárúiért.
Minden mást a futár hozott. Ha már van egy saját internetes áruházam, akkor használom is.
RSS